Aki esetleg nem tudja mi a gömbec ITT elolvashatja a receptjét, még régebb írtam róla.
Hozzávalók: kb 1 kg füstölt gömbec, 1 hagyma, só, 3 - 4 vastagabb torma, só, bors, szárított zöldpetrezselyem, 2 - 3 evőkanál ecet. Az eresztékhez: 1 tojás, 2 evőkanál liszt, 1, 5 dl tej.
Elkészítése: A tormát meghámozzuk, apró lyukú reszelőn lereszeljük. A gömbecet egy tiszta gézbe kötjük, kb 2, 5 liter vízben főni tesszük, hozzáadjuk a hagymát, a sót, 20 percig együtt főzzük, majd hozzáadjuk a tormát és még 10 percig főzzük. A tojást csomómentesre kavarjuk a liszttel, a tejjel és 1 dl vízzel higítjuk, hőkiegyenlítéssel a leveshez adjuk, besűrítjük, végül borssal, zöldpetrezselyemmel, ecettel ízesítjük.
Tálaláskor a gömbecet a tányérokba adagoljuk. Tejfölt is kínálhatunk mellé.
7 megjegyzés:
Gömböcös leves... Azt nem tudom felidézni, mikor ettem utoljára, de az ízét igen. De finom is volt! Édesanyám is főzött minden évben egyszer, de szerettük! Bár a leves másmilyen volt, petrezselymes leves készült hozzá, a torma pedig külön, habarással keményre főzve kanalaztuk a lébe, egy szelet gömböccel. Köszönöm Neked ezt az ízemléket!
Gerdi, akkor nálatok is készült, ki kell próbálnom azt a változatot is egyszer. Keszeg Júlia írta, hogy náluk káposztalével készül.
Még soha nem ettem tormás levest. Gömböc nekem ismeretlen, nálunk is disznósajt és valami hálós hasonló kis gömbök készültek, de az májas valami volt, Anyukám szerette nagyon. De hát disznóvágáson sem voltam ezer éve.
Viszont szeretem, hogy Nálad mindig tanulok új dolgokat! ;-)
A gömböc készítéséhez hadd meséljem el, hogy az én családom egy része akik a Felvidéken éltek hogyan készítették el a vért:
Nálunk fűszerként a són és borson kívül rengeteg majorannát tettek bele és még fokhagymát a vérhez és kukoricadarát !, a májas hurkába is ezek a fűszerek mentek, a kolbászba, disznósajtba a rengeteg fokhagymán kívül pirospaprika, kömény, meg a só-bors. :-)
Nálunk mindig csak májas hurka, kolbász, disznósajt és a szalonnák, sonkák készültek, véres hurka soha, helyette a koldus kása, azaz a vért /rizs helyett/ kukoricadarával keverték be, meg az általam fentebb felsorolt fűszerekekkel és annyi abálólével főzték meg puhára, hogy se sűrű, se híg ne legyen, amikor a dara már puha lett, akkor vastagon kizsírozott fateknőben elterítették, hagyták teljesen kihűlni, kidermedni, ezáltal késsel vágható lett, a hurka-kolbász mellé nagyobb, téglaforma darabot szeltek belőle és így sütötték meg együtt ropogósra. Annyira finom volt, olyan jó fűszeres, hogy én még sütés előtt hidegen is szerettem enni egy szelet kenyéren :-)
Koldus kásának hívták, azért mert ugye a disznóvágáskor sokan kaptak kóstolót, a rokonság meg a segítők, de a faluban éltek nagyon szegény emberek is, és nekik meg ebből a kásából adtak egy jó nagy, ebéd vagy vacsora adagnak valót, innen az ősrégi neve :-)
Dédiék nagyon értették ennek a készítését, azóta senki nem csinál már, pedig annyira ennék belőle, hogy el sem mondhatom.
Még álmodni is szoktam vele, annyira szerettem :-)
Azt kifelejtettem, hogy a májas hurkába természetesen rizst tettek a sok dinsztelt hagymán kívül még, és a koldus kásában is volt még dinsztelt hagyma, nem is kevés :-) Isteni finom volt :-)
Csipike, igen, szerencsénk van, hogy vidéken élünk, s még él néhány ilyen hagyomány nálunk.
Anikó, köszönöm, hogy elmesélted, hogy milyen nálatok a hagyomány, itt is látsyik, hogy minden vidéknek más a szokása, ízvilága, még a disznóságokon belül is. És ez így jó, hogy ilyen gazdag, színes legyen a világ, a szokásaink, hagyományaink.
Kati pontosan, tényleg így kerek a világ :-)
Megjegyzés küldése