Fekete káposzta (Cavolo nero) termesztése

Szintén a KertÉsz téli számában olvasható a cikkem a fekete káposzta termesztéséről. Köszönet a segítségért a szüleimnek is :)

A cavolo nero vagyis a fekete káposzta, tudományos nevén  Brassica oleracea 'Lacinato kale' a kelkáposzta családjába tartozik, nagy hagyománnyal bír az olasz, ezen belül is a toszkán konyhában, ezért toszkán káposztának, fodros kelnek is nevezik, a minestrone és a ribollita levesek egyik alap összetevője. Érdekessége, hogy dinoszaurusz káposztának is nevezik, mivel leveleinek mintázata hasonlít a dinoszauruszok bőréhez.  A fekete káposzta és a levélkáposzták története, eredete visszanyúlik a mezőgazdaság őskoráig, az első termesztett fajok közé tartozott, amelyet úgy az ember, mint az állat egyaránt fogyasztott és egész  Európa térségében ismert volt. Később egy kissé feledésbe merült, újra felfedezése a II. világháború idején valamint később a 80 – as években az egészséges táplálkozás alapelveinek felfedezése, elterjedése idején történt. Napjainkban egyre inkább újra elterjed fogyasztása egész Európában, sőt Amerikában is.

Én Londonban találkoztam életemben először ezzel a káposztával, rögtön a szívembe zártam, mert picivel másabb, mint a mi kelkáposztánk vagy a fodros kel, levelei nem alkotnak tömör és kerek káposztafejet, az íze sokkal lágyabb, nem a kesernyésség felé hajlik el, hanem édeskés ízvilágú, enyhén földes zamattal. Érdekes volt számomra már a leveleinek textúrája is, amely kissé hoportyós, hólyagos felszínű, hamvasan kékes színnel. Leveleit még zsengén szedik le, levesek, köretek, saláták alapanyagául szolgál. Mivel nagyon megkedveltem a fekete káposztát Londonban vásároltam egy tasak magot, hazahoztam és a szüleim veteményesében kipróbáltam a termesztését, amely mondhatom teljes sikerrel járt. Szétnéztem romániai és magyarországi online magos üzletekben, és igen, már nálunk is megtalálható a mag, így, ha egészséges, különleges, új zöldségre vágynak kedves  kertészeink, ne habozzanak belevágni a termesztésébe. Az alábbiakban saját tapasztalataimat fogom megosztani Önökkel.

A fekete káposzta igazi téli zöldség, hűvös időben csírázik, a vetésétől számított második hónapban már szép leveleket hoz. Melegebb éghajlaton egész évben vethető, nálunk  a hidegebb éghajlaton tél végétől  nyár végéig vethető.

Mi március közepén vetettük el a magokat cserépbe, mi üvegházban tartottuk, de napos ablakba is tehetjük a cserepeket. A csirázás alatt a csepepet lefödjük újsággal például, és folyamatosan nedvesen tarjuk, amikor bújni kezd a kis növény az újságot eltávolítjuk, továbbra is rendszeresen öntözzük. Amikor a palánta már 5 – 6 levelében van és elérte a 10 cm magasságot, az utolsó fagyok után , egymástól 50 – 60 cm távolságra kiültetjük a végleges helyére, lehetőleg  félárnyékos helyre, mert a nagy hőséget nem igazán bírja.

A palánta átültetéskor is érzékenyebb a hőre, válasszunk lehetőleg borúsabb napot az ültetésre, öntözzük meg. A növekedés folyamán szintén fontos az öntözés, főleg ha nyáron száraz időjárás van, de a kifejlődött növény elég jól bírja a szárazságot is, én úgy tapasztaltam. A korai hajtásokat ne szedjük le, mert ez a meleggel eggyüttesen korai elvirágzást eredményezhet s a levelek azután keményebbek, hólyagosabbak lesznek. Amikor már van 4 – 5 felnőtt levele, akkor már szedhetünk róla, folyamatosan körbe egész nyáron, felül mindig új leveleket hajt, így egy idő után a pálmafához hasonló lesz, csak kicsiben. Természetesen a növekedés alatt távolítsuk el a gyomokat a káposzta körül, lazítsuk föl kapálással a földet. A csigák és a levéltetvek ezt a káposztát is szeretik növekvő korukban, tehát védekezzünk ellenük.  Az olaszok szerint ez a káposzta télen éri el az igazi zamatát, az első esti fagyokkal. Toszkánában pl csak akkor takarítják be a növényt, mikor az első fagy megcsípte a leveleket. Sőt a fekete káposzta állítólag a hó alatt is áttelel az enyhébb téllel rendelkező vidékeken, mert – 10 fokig bírja a fagyot.

A fekete káposztát felhasználás előtt általában blansírozzuk, utána felhasználhatjuk más alapanyagokkal együtt, de a friss, zsenge levelekből salátát is készíthetünk.

Az én konyhámban, a saját termesztésű fekete káposztából készült szendvics feltét, leves, főzelék, többféle tésztaszósz, fokhagymával párolva köret, saláta is. Az egész családom megkedvelte, így csak ajánlani tudom a kipróbálását, nálunk bekerült a mindennapi, hagyományos zöldségek mellé.

Ízelítőül főzzenek egy finom toszkán ízvilágú levest belőle, rá fognak csodálkozni az ízére kedves olvasóink.