Szétnéztem a neten, hogy hogyan is készítik ezt a levest, ahogy észrevettem kevesen ismerik, és akik ismerik többféle módon készítik. Ezeknek a recepteknek az alapján állítottam össze a sajátomat.
Hozzávalók:
1. Az alapléhez:
- csontos disznóhús(én orjából készítettem)
- 2 - 3 sárgarépa
- 1 petrezselyem
- 1 hagyma
- só
- bors
- petrezselyemzöld
- leostyán
2. A laskához (tésztához):
- 15dkg liszt
- 1 tojás
- pici só
3. A laska (tészta) töltelékéhez:
- 1 vöröshagyma
- 10 dkg búzadara (gríz)
- 1 kávéskanál pirospaprika
- 3 szelet kockákra vágott füstölt szalonna
 |
| A gallérocskák |
Elkészítés:
A disznóhúst alaposan megmostam, hideg vízben, pici sóval odatettem főni. Amikor felfőtt lyukas kanállal leszedtem a habját, és lassú tüzön hagytam tovább főni.
A zöldséget meghámoztam, megmostam, karikákra vágtam, pici olajon, kevés vízzel külön lábosban megdinszteltem. Amikor a hús már nagyjából megpuhult hozzáadtam a zöldséget, egy fej hagymát egészben, és még egy keveset így együtt főztem.
Közben a tojásból és a lisztből elkészítettem a laskát (tésztát), letakartam pihenni amíg elkészítettem a tölteléket.
A szalonnadarabkákat kiolvasztottam, kiszedtem a zsírból, hogy ne égjenek meg. Ebben a zsírban az apróra vágott hagymát megdinszteltem, hozzáadtam a búzadarát, amelyet rózsaszínre pirítottam, majd a tűzről levéve beletettem a pirospaprikát és a kiolvasztott szalonnadarabokat.
Amikor a töltelék elkészült kinyújtottam a laskát jó vékonyra, a tészta egyik felére a töltelékből kis kupacokat raktam, aztán a tészta másik felét ráhajtottam, hogy fedje egymást. A kupacok között a tenyerem élével összenyomogattam, hosszában és keresztben is, majd derelyevágóval kivágtam a gallérocskákat, amelyek inkább párnácskákra hasonlítottak.
A gallérocskákat beletettem a fővő levesbe, tettem még bele két leostyán szárat, pár percig még főztem, még utánasóztam, majd a tűzről levéve megszórtam petrezselyemzölddel, és hagymaszárral.
19 megjegyzés:
Ez kínzás, éppen egy jó forró levesre vágyom, azt hiszem pont ilyenre..
Minimum 20 éve nem ettem ilyen levest,drága nagymamám fözött utoljára,s szegénykém már 18 éve nem él.
Nagyon finom leves ,csak nagyon macerás.
Csodálatosan néz ki ,komolyan:)
Na ezt megfőzöm!
Fantasztikus jól néz ki! Nem semmi macera volt ezzel a levessel, legalábbis a levesbetéttel. Ügyes vagy!
Hát ez biztosan nagyon finom lehet!
Jó kis tavaszt idéző leves. Gondolom jó laktató is! Nyámi... ezt szívesen megkóstolnám!
Életünk és ételeink, nem kívántalak kínozni, szívesen megkínálnálak belőle.
Cakeni, köszönöm.
Ottis, nem fogod megbánni, ha megfőzöd.
Mónika, hát a levesbetétttel tényleg volt egy kis munka, de megérte, csak még tökéletesíteni kell.
Mézeskalács, tényleg finom volt.
Panna várlak a kóstolóra!:)
Húú, gyerekkoromban ettem ilyet utoljára. nem emlékszem az ízére, de arra igen, hogy húztam az orrom rá :) Istenien néz ki! Lehet, hogy megcsinálom már holnap! Köszönöm!
Kata szerintem ennek már nem húznád az orrod, mert nagyon finom.
Ebben a pillanatban vettem le a tűzhelyről. Istenien néz ki! Köszönöm!
Kata, nagyon szívesen, jó érzés, hogy tőlem is tanul valaki, és, hogy az én receptem mintájára főzted.
Milyen érdekes! Nálunk a laska egy kicsit mást jelentett. Amikor a nagymamám cérnametélthez gyúrt tésztát és kinyújtotta, akkor nekünk gyerekeknek mindig levágott belőle egy 5 centi széles csíkot és a sparhelt tetején megsütötte. Érdekes barna buborékok nőttek tőle rajta.
A levesed nagyon jól néz ki!
Tücsök Bogár,mi is ugyanúgy le szoktuk vágni a vékonylaska szélét,és a kályha tetején megpiritjuk. Hát szines a mi szép magyar nyelvünk.
Nálad láttam először, azóta jól körbement a blogokon:)
Hétvégére már be is terveztem, jó kiadós leves, és nekem is rémlik valami a gyerekkoromból..majd beszámolok!
Jah, és elfelejtettem a legfontosabbat, hogy nagyon guszta lett!
Életünk és ételeink, köszönöm, nem is láttam, hogy mások is elkészítették.
Hűűűű, de nagyon fini lehet!:-)Viszem!
Nagyon guszta! Én itt , Vásárhelyen hallottam először erről a fajta levesről, egy középkorú nénitől, kb. 7 évvel ezelőtt! Egész mostanáig meg is feledkeztem róla! :) Hasonló receptet mondott el ő is, de valahogy nem győzött meg annyira, hogy kedvem legyen kipróbálni! :) De most, ez a látvány, ami a fotóidról kacsintgat....hát nagyon kísértésbe visz!:)
Kedves Kata! Erről a levesről most szereztem tudomást először, pedig már megettem a levesek javát. Van egy olyan lebbencsféle dejavú ~rzés benne, csaj ez a tésztát, em pirítják. Felkeltette az érdeődésemet ~s tutira elgogom készíteni!!! Köszönöm sz~len a közz~t~telt! :-)
Megjegyzés küldése