Ibolyás cukor

A napokban Mézeskalács konyhájában pillantottam meg az ibolyás cukrot. Ő is leírta, hogy Napmátka blogjában olvasott először az ehető virágokból készített lekvárokról, illatos cukrokról, virágecetekről. Ugyanígy én is Napmátkánál olvastam először ezekről a dolgokról, és elcsodálkoztam, hogy milyen bátran használja az ízeket, zamatokat, illatokat.
Most Mézeskalácsnak köszönhetően én is kipróbáltam az ibolyás cukrot, mert annyira megtetszett nála a fotó, hogy nem tudtam ellenállni neki. A hétvégi szép idő pont kapóra jött ehhez, mert egy séta alatt én is gyűjtöttem egy maréknyi illatos ibolyát.
Még én sem tudom, hogy mire fogom felhasználni, de Napmátkánál is találtam ötleteket, és várom az eredményt, hogy Mézeskalács mit készít majd belőle.
Ha vannak ötleteitek, tapasztalatotok ezzel kapcsolatban, egyáltalán az ehető virágokkal kapcsolatban, írjátok le a megjegyzésekbe, szerintem mindannyian tanulhatunk ezekből.
Az elkészítésnél követtem Mézeskalács tanácsait, ezúton is köszönöm neki.

Hozzávalók:

• egy maréknyi zöldjétől megfosztott illatos kékibolya szirom (vegyszerezéstől és portól mentes helyről)
• cukor, a szirmok mennyiségének másfél-kétszerese

 Elkészítés:
Egy tiszta, száraz üvegecskébe rétegeztem a cukrot és a szirmokat. Légmentesen lezártam. A kamrában, sötét helyen tárolom, naponta összerázom. Szombaton készítettem, ma megkukucskáltam, nagyon jó illata van már most.
Azt hiszem ugyanezt kipróbálom az orgonával és az akáccal is, sőt szerintem hársfa virágból készítve is finom, illatos lehet.