2011. március 3., csütörtök

A levelen sült (A legrégebbi magyar tészta)

A múlt héten letöltöttem Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakács könyv című receptgyűjteményét, a héten átlapozgattam, átolvasgattam, és mondhatom, hogy érdemes volt, mert rengeteg olyan receptet találtam amit ma is ugyanúgy készítünk el, jó érzés látni, tudni, hogy azért csak megvannak még a hagyományaink itt Erdélyben.
De most egy olyan süteményen akadt meg a szemem, amiről eddig nem hallottam, de amiről azt írja a szerző, hogy a legrégebbi magyar tészta. Nem másról van itt szó, mint a káposztalevelen sült palacsintáról. Én imádom a nagymamám, nagynéném által káposztalevelen sütött házikenyeret is, így nem volt kérdéses, hogy elkészítem-e.

Zilahy Ágnes receptje a következő:

"A levelen-sült (A legrégibb magyar tészta.) 

Most a mikor az idő és a munka mindenkinél pénz, még a gazdag vidéki földbirtokosok házaiban sem igen teszik, hogy a levelen-sült kedvéért két nő cselédet fél napig e tészta készitésével kizárólag foglalkoztassanak. Pedig a levelen-sült kiváló, sajátságos jó ize miatt, minden magyar uri háznál a legelső sütemény volt. A levelen sültet nem is lehet másképpen, csak nagy tömegben késziteni. Készitési módja különben a következő: használjunk hozzá kissé sürü palacsinta tésztát, szedjünk le frissen a kertből vagy száz nagy zöldkáposzta-levelet. E leveleket mossuk meg jól a portól és az apró kerti bogaraktól; tegyük ruhára, törölgessük meg szárazra, rakjuk széjjel egy nagy asztalra; minden egyes káposzta-levelet kenjünk be vajba mártott tiszta libatollal, azután tegyünk minden káposzta levélre egy nagy fakanál sürü palacsinta tésztát és kenjük el rajta ugy, hogy köröskörül az egész levelet - egy ujnyi hijján - befedje. A tésztára felül is hintsünk egy kis olvasztott vajat. Mig ezekkel készülődünk, azalatt egy nagy sütőkemenczébe jó, száraz fából tüzet kell rakni. Miután a kemenczébe egy kosár fa elégett, kotorjuk az egyik oldalra a lángoló üszköket, illetve a parazsat mind és csak kevés fával tápláljuk a tüzet. A sütő kemencze másik felében pedig hosszu kenyérvető-lapátra téve, valaki folytonosan a láng felé tartva süsse meg a levelen-sülteket mind, egymás után kisütni égő kemencze tüznél. Egy nő-cseléd a lapátot tartsa a tüz felé, a másik vegye el tőle a kész tésztát és késsel váltsa le a zöld levélről; az egyszer már használt leveleket többször nem lehet használni. A kész tésztákat a tálban egymásfelébe kell rakni; a tálat meleg helyen kell tartani, egészen addig, a mig mind kisült a tészta. Tizenkét személyre valót meg lehet késziteni 4 óra alatt, meg lehet enni tiz percz alatt."


Én persze változtattam néhány dolgot kényszerűségből, pl. nem a kemencénél sütöttem, mert az nincs, és persze a 100 db. helyett csak ötöt készítettem. 

Hozzávalók:
  • 1 tojás
  • 2 dl tej
  • pici só
  • csorrintásnyi olaj
  • fél dl ásványvíz
  • olvasztott vaj a levelek megkenéséhez
  • liszt amennyit felvesz, hogy jó sűrű tésztája legyen
  • 5 káposztalevél
 Elkészítés:

A hozzávalókból a megszokottnál sűrűbb palacsintatésztát készítettem. Káposztám csak tavalyi volt a pincéből, a külső nagy levelei már nem voltak meg, így a belsőkből vettem le párat, csak óvatosan lehet, mert hamar szakad. A leveleket megmostam, letöröltem a víztől, egy tollú segítségével bekentem az olvasztott vajjal. Ezután rákanalaztam a tésztát, és amennyire tudtam elterítettem a leveleken, egy kissé összegyűlt a levelek közepén, mivel nem voltak olyan egyenesek, mint a külső levelek. A tészta tetejére is tettem egy kisebb szelet vajat, tepsibe tettem őket, és előmelegített sütőben kis lángon addig sütöttem amíg megpirultak, kb. fél órát.

Tejföllel ettük, melegen, finom sült káposzta íze lett. Még fogok ilyet készíteni, az biztos. Zöldségekkel is finom lesz nyáron, úgy gondolom.


10 megjegyzés:

Márti írta...

Nagyon szimpi, gyermekkoromban ettem káposztalevélen sült kenyeret! hmmm...

Juci írta...

Megkostolnám! Finom lehet!

Kati írta...

Márti, Juci, tényleg finom volt, már várom, hogy friss zöldségekkel is kipróbáljam.

Titi írta...

Hm. Még soha nem hallottam ilyenről, nagyon érdekes :) Köszi, hogy az eredeti szöveget is bemásoltad, jó volt olvasni :)

Kati írta...

Titi, igen azért másoltam be, mert nekem is tetszett a nyelvezete, van még egy régebbi XVI. századi szakácskönyvem is letöltve, már abból is néztem ki receptet, annak még érdekesebb a nyelvezete.

georgina írta...

Nagyon jól néz ki tetszik,és szép a régi nyelvezet is jó ilyet is olvasni!!!Köszi!

Maria írta...

De jó!! Imádom a káposztás ételeket, biztos fincsi volt!! Megvan ez a szakácskönyv nekem is, újra szétnézek benne.

Viki írta...

Jaj de jó volt olvasni és látni is. Ehhez már csak igazán egy jó kis kemence kellene. Nagyon guszti és tuti, hogy nagyon finom is.

Panna írta...

Elolvastam a bejegyzésed címét, de én ilyenről még sosem hallottam, így jött a többi szöveg is. Na most megint okosabb lettem ;-)Biztosan finom volt! Jó ötlet!

Ottis írta...

Ezt én is szívesen megkóstolnám!