2011. április 17., vasárnap

Őzhús vadasan

Életemben először készítettem őzhúst, és lehet, hogy utoljára is, mert nagyon szép és finom lett, de sajnos egy falatot se tudtam megenni belőle. Volt egy jellegzetes illata, és íze, pedig két nappal ezelőtt bepácoltam. Még a szósz is átvette azt a jellegzetes ízt, mert ugye a zöldségek a hússal sültek. Igaz, anyukám azt mondta, ez a természetes illata az őzhúsnak. A páromnak ízlett, ő megevett két szeletet is belőle, azt mondta finom.



Hozzávalók:
  • fél kg őzhús
  • 1 hagyma
  • 2 sárgarépa
  • 2 petrezselyem
  • 1 zeller
  • 2 - 3 babérlevél
  • 10 szem bors
  • 1 evőkanál ecet
  • só, ízlés szerint
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál liszt
  • 1 - 2 dl tejföl
  • citromlé vagy ecet
  • 3 dl olaj
  • 2 - 3 szelet szalonna
  • makaróni

Elkészítés:
Az őzhúst két nappal az elkészítés előtt bepácoltam. A húst megmostam, lecsepegtettem, és egy mélyebb edénybe tettem. A zöldségeket (sárgarépa, petrezselyem, zeller) megtisztítottam, felkarikáztam, és két liter fővő vízben két babérlevéllel és a borssal fél órát főztem. Ennyi idő alatt meg is puhultak a zöldségek. Ezt a levet a zöldségekkel együtt, így forrón a húsra öntöttem, alufóliával letakartam, amikor kihűlt a hűtőbe tettem két napra, érni.
Két nap múlva a húst kivettem a pácléből, megtűzdeltem vékony szelet szalonnákkal, melléje tettem a zöldségeket, sóztam, borsoztam, tepsibe tettem, leöntöttem három dl felforrósított olajjal, aláöntöttem a leszűrt páclé felét, alufóliával lefedtem, és előmelegített sütőbe tettem. Kb. közepes lángon egy óra alatt kész van. Az utolsó tíz percben kifödtem, hogy szépen megpiruljon.
A húshoz a mártást a pácléből és a zöldségekből készítettem. A zöldségeket kicsi páclé hozzáadásával összeturmixoltam.  Egy kicsi lábasban rózsaszínre pirítottam egy evőkanál cukrot, felengedtem páclével, felolvasztottam, és a pürésített zöldségekhez kavartam, ezután lisztes-tejfölös habarással besűrítettem, citromlével savanyítottam, megsóztam. Makarónival tálaltam.

8 megjegyzés:

Alíz írta...

Ebből bizony ettem volna. Egy kis borókabogyó és vörösbor, na meg Macalik-fűszerkeverék tompította volna az őzhús jellegzetes ízét.

Mrita írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz, ez isteni, én nagyon szeretem az őzhúst a jellegzetes ízével együtt.

Emoke írta...

KAti: kukkants be hozzánk! :)

@havas írta...

Húúh, honnan kell azt a finom őzhúsikát beszerezni! Én simán ettem volna belőle! (Sztem olyan, mint a juhhús, fűszerekkel valószínű tompítani lehet az illatán, ízén)A vadas egyik nagy kedvencem!

María írta...

Biza én is ettem volna belőle szívesen! Imádnám, de nem tudom hol lehet őzhúst találni. Szarvast már főztem, azt anno a Metroban találtam, de már évekkel ezelőtt is borzasztó drága volt!

Titi írta...

Még sosem ettem őzhúst, csak egyszer szarvast vadasként. Honnan szerezted be, Kati?

Kati írta...

Alíz, azt hiszem téged kellett volna kérdezzelek, te mindenre tudsz választ. Sajnos sem a borokabogyót, sem azt a fűszerkeveréket nem ismerem, a vörösbort próbáltam már vadnyúllal, de azt sem tudtam megkóstolni. Ezt a receptet Gergely Éva:Erdélyi ízek könyvében olvastam, és amit abból készítettem minden bevált. Velem van a baj.

Kata, Mária, Titi, nem tudom őzhúst árulnak-e az üzletekben, mi egy vadász ismerősünktől kaptuk ajándékba.

Mrita, én is nagyon kívántam, de egyszerűen taszított az illata, sajnos.

csipike írta...

Gyerekként megettem én is, finom húsa van az őzikének. A nyuszi nekem sokkal erősebb vad ízű, azt bárhogy készítette Anyukám, nem ízlett, megettem, de erős intenzív íze volt.
Viszont a fácánt imádom ;-), főleg levesként, nálam a tyúklevest is lekörözi.