Tegnap kukoricát szedtünk, ma szőlőt szüretelni voltunk nagymamámék szőlősében, Papcserén. Igaz dalra nem fakadtunk, de csodaszép időt kaptunk, s hamar végeztünk is, mivel mára csak az oltott szőlő maradt, a tegnap a többit leszedték. Ahhoz képest, hogy milyen mostoha volt az időjárás idén, nagyon szép és édes lett a termés, igaz napfényt kapott eleget. Öröm volt igazán szüretelni a családdal.
A szőlő mellé finom kemencében sült diós kalácsot ettünk, utána pedig töltött káposztát, amit szintén nagyon finomra készített nagymamám, és amit én is megkóstóltam:)
 |
| A még tele tőkék. |
 |
| Igaz milyen szépek? |
 |
| A már üres tőkék. |
 |
| A finom diós kalács. |
 |
| Bandi, aki hazaszálította a szőlőt:) |
 |
| A töltelékes káposzta. |
11 megjegyzés:
Nagyon szép képeket tettél fel a szüretről! A sok szín a ládákban...Én is szívesen részt vettem volna!
Jaj de szép napotok volt. Énekeltetek is ? .....jó bor, jó egészség, szép asszony feleség, szép asszonynak jónak, jó járásu lónak, kár meg, kár meg, kár meg öregedni :) :) Gratulálok a szüleidnek, nagymamádnak, az egész családnak, s nem utolsó sorban Bandinak, aki hazacipelte a sok-sok finomságot,.
Jó nagy munkában voltatok akkor a hét végén, de finom ételeket kaptatok, hogy legyen erőtök hozzá. Jó is, amikor összejön a család!
De szuper napotok volt, én biztos tele ettem volna magam szőlővel:) De azért megkóstoltam volna ezt a sok finomságot, amit a nagymamád készített.
Sosem voltam még igazi szüreten, csak apukám kertjében segítettem azt a pár sor szőlőtőkét leszedni. Jó hangulata lehet egy ilyen össznépi munkának... Bandi nagyon helyes, dolgos paci az biztos. Az ételek pedig biztos nagyon finomak voltak. A kemencés sütés pedig nagyon izgalmas, legalábbis nekem, aki a elektromoshoz vagyok szokva...
De rég voltam szüretelni, sajnos...pedig imádom a hangulatát. De a képeidet szemlélve, mintha én is ott lettem volna egy picit...
Hű, ez nagyon klassz nap lehetett!!! Én utoljára gyerekkoromban voltam szüreten, a nagymamám húgáéknál. Ahogy visszaemlékszem, nagyon jól éreztük midig magunkat. Igaz gyerekként dolgoznom nem kellett, csak játszottunk a többi gyerekkel :)
Nagyon szépek a szőlők, a kalács és a káposzta is, no meg Bandi is :))
Szerintem nagyon szép napotok volt, legalábbis mi mindig úgy élveztük az ilyen napokat, amikor együtt a család, együtt dolgozunk egész nap, közben vagy a végén pedig együtt fogyasztjuk el a jól megérdemelt, nagymamánk által olyan finoman elkészített ételeket! :) Régen volt részem ilyenben, vissza is sírom! :)
Talán harminc éve törtem utoljára kézzel kukoricát, szüretre meg húsz éve nem járunk. Ahogy elmentek az öregjeink sorban, utána minden megváltozott. Jó felidézni a régi emlékeket, most eszembe juttattad.
Anyukám az ilyen munkákra cserépfazékban kemencében főzte a töltött káposztát vagy a bablevest füstölt csülökkel. A sós-borsos tejfölös sodrott kalács is ott sült - villanysütőben nem lehet olyan finomat sütni. És az a hangulat a rokonokkal, barátokkal!
Apukám egyik lova Gyuri volt, a másik meg Lenke, mint a tiszteletes úr felesége. Dehát az egyik tehenünk meg Julis volt, így anyukámat Juliskának szólította apu.
No, befejezem az emlékezést, mert már gombóc van a torkomban...
Jaj, hogy azok a szőlő szemek milyen gyönyörűek!
Nagyon jó volt nézni a képes beszámolódat! Nosztalgiáztam egy kicsikét, jó régen de én is sokszor vettem részt ilyen munkában.Mikor szép idő van akkor még jó is de volt úgy hogy esőben szüreteltünk. Nagyon szép a szőlő öröm volt szüretelni.Bár gondolom elfáradtatok jócskán.
Kati Edi játékánál jeleztem hogy milyen feladatot szántam neked! Remélem könnyen megbírkózol vele! Jó főzést!
Megjegyzés küldése