Hozzávalók (1 személyre): 10 dkg friss orda, 1 dl házi készítésű natúr joghurt, 2 kávéskanál házi vaníliáscukor, egy kis szál citromfű, 1 kis szál vadmenta, 15 dkg lila faieper, 1 evőkanál cukor.
Elkészítése: Az ordát villával alaposan áttörjük, majd hozzáadva a joghurtot, a vaníliáscukrot, az apróra vágott mentát és citromfüvet, simára keverjük.
A faieper szárait lecsipkedjük, megmossuk, majd hozzáadva a cukrot és kevés vizet puhára pároljuk, simára turmixoljuk, kihűtjük.
Az ordás krémet és az eperdzsemet pohárba rétegezzük, mentalevéllel, egész eperszemekkel dizsítjük, behűtve tálaljuk.
13 megjegyzés:
Hű, ez nagyon finom lehet!
Egyszer már szedtünk az idén fáról epret, de nem sok lett, és azt lefagyasztottam ételszínezési céllal.
Ha még lesz a jövő héten eper a fán, elkészítem ezt a pohárdesszertet!
Elképesztően ötletes! És mind csupa finomságos összetevőkkel. Elteszem a receptet :)
Ó hogy én ezt a fajta epret hogy imádom és milyen nagyon régen ettem! Nagyon guszta és biztos nagyon finom is!
Kati,ha nem gond leírnád mi az az orda,sajna fogalmam sincs :o)
Köszi...
Guszta desszertet készítettél! Ordával párosítva nagyon jó lehet.
Imádom ezt az epret, de még soha nem készítettem belőle semmit, "csak" úgy nyersen szoktuk enni! :) Tetszik a pohárkrém, finom lehet! :)
Milyen jó ötlet, a faieper desszertbe! A mellettünk lévő kis utcába ott rohad a fán, nem szedi senki,néha mi szoktuk,a járda már fekete a sok lehullott szemektől, kár érte.
marisz57, tiszta jó ötlet a színezéshez tényleg:) Köszi:)
Kata, köszi, finom is, próbáld ki majd:) Köszi:) Puszi:)
Éva, én is nagyon szeretem, hátha hozzájutsz te is valahol:)
Rózsa, elküldtem emailban neked, de ide is bemásolom a linket ahol elolvasható: http://makacskakonyhaja.blogspot.ro/2011/07/az-orda.html
HajniZoli, fincsi volt bizony:)
Hankka, igazából mi is csak úgy a fáról szoktuk enni, de hát egy gastroblogger számára ez is kihívás volt, kipróbálni valami készítményben is:)
Márti, nálunk is általában lehull a fákról amit nem eszünk meg, nekünk egy fehér színű van a kapuban, de annyi van rajta, hogy rengeteg, már sokat ettem róla, de mindig tele az alja, a közelben lakó roma gyermekek azt reggelizik, vacsorázzák a fa alatt:)
S ami már nem ehető összeseperjük s a tyúkoknak adjuk. De mi is csemegézünk ám róla:)
Fincsi lehetett a poharasod :)
Kati, buszke vagyok rad nagyon, hogy ilyen sok szep, es finom dolgokat kreatolsz. A fotoid is nagyon szepek, es a talalas is szuper! Puszillak
Ezt a poharas desszertet en is tobbszor keszitem, de eltudom kepzelni hogy mennyire finomabb csak leszedni a farol, ugy mint nalunk a mango es az avocado!
Katalin, köszi, bizony finom volt:)
Elisabeth, köszönöm a szép szavaidat, én örvendek, hogy ismerhetlek, úgy érzek igazi blogbarátnők lettünk:) Igyekszem fejlődni:)
De jó lenne ha a mangót és avokadót is a fáról szedhetném:) A mangót különösen kedvelem:)
Valóban unalmas ezt az epret szedni. Gyerekkoromban a szomszéd fiú nagyanyjánál szedtük az árokban. Mindig a fűbe esett és egyenként kellett onnan kikeresni, hol is vannak. Nem szerettem. Anyukám is mesélte, hogy náluk is otthon a gyerekek szedték, ez volt a családi program az éréskor reggelente. Ő sem szerette. :)
Noryta, igen, így van, unalmas szedni, de azért egy két marékkal egy ilyen desszerthez jöhet:)
Nagyon sajnálom ami történt.
Megjegyzés küldése