Hozzávalók: 1 liter liszt (vagyis egy litres edénnyel kimérve), 3 - 4 dkg élesztő, 2 kávéskanál cukor, langyos víz, amennyit a liszt felvesz, pici só, olaj a sütéshez, lekvár vagy sajt a töltelékhez.
Elkészítése: A lisztet egy tálba szitáljuk, a közepébe lyukat vájunk, belemorzsoljuk az élesztőt, megszórjuk a cukorral, ráöntünk kb. 1, 5 dl langyos vizet, letakarva hagyjuk felfutni. Amikor az élesztő megkelt egy evőkanál segítségével körkörösen beledolgozzuk a lisztet, és ha szükséges még annyi vizet adunk hozzá, hogy lágy kenyértésztát kapjunk, alaposan megdagasztjuk. Konyharuhával letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük. Amikor megkelt egy merengető kanál segítségével tenyérnyi tésztadarabokat szaggatunk, lisztezett terítőn kézzel kissé meghúziháljuk a széleit, forró olajban kisütjük. Ha lekvárt vagy sajtot akarunk tölteni bele, akkor kicsit szélesebbre húzzuk, egyik felére halmozzuk a tölteléket, a másik felét ráhajtjuk, a szélei kissé összenyomogatjuk, hogy a töltelék ne follyon ki.
12 megjegyzés:
Az ilyenekkel engem egészen le lehet venni a lábamról. Nagymamám is szemre mért ki mindent, és... legtöbbször én is. :)
Aranyos nagymamád nagyon finom süteményt csinált a kedves unokájának ! Nagyon guszta! Szeretem a kelt süteményeket!
Nyami.....:)Ha hízókúra,akkor ezt most ki kell hagynom.
Hát ez nagyon kívánatos! Ha lehetne minden reggelire ilyet ennék!
Nagyon jó dolog ez a lepény ,pláne ha kemencében sül ! Mifelénk sütnek olyan változatot is amibe töltelékként friss zöld kapor kerül ,semmi más és persze van juhtúrós vagy ordás is !
Igazán szerencsés vagy,hogy Nagymamád süthet még neked :)
Ezeket a lepénykéket, bármivel-bármikor megenném!
De irígyellek:) A nagyik főztjénél nincs is jobb, és szerintem mindenki nagymamaája csak szemre méri ki a hozzávalókat, az enyém is így csinálta:) Az a lekváros, azt most nagyon megenném.
Ezek a Nagyik nagyon tudnak! Gondolom milyen finom volt!
Csuda jól néz ki, az én nagymamám is olyan sok finomságot tudott készíteni, és soha semmit nem mért hozzá! :) Egyetértek Mártival, szerencsés vagy! :)
Annamari, hát az ilyenekkel engem is, hidd el:) Azért is kértem, hogy ilyet süssön nekem:)
Éva, bizony, drága nagymamám, régebb is mindig azt leste mikor nála voltunk, hogy mit ennénk, mit főzzön, most is mindig van vmi finomság, ha oda megyünk.
Mammka, egy évben egyszer nem árt meg:) Én is diétán vagyok, de ezt nem hagyhattam ki:)
margaretta, én is, de akkor már biztosa 100 kg lennék:)
Az amatőr hagyományőrző, bizony nagyon finom:) Régebb, és még most is amikor sütnek nagynénémék akkor az ilyen lepényt a kemence szájánál sütik meg, úgy hívjuk leblepény:) Isteni finom, nem is kell semmi jobb ennél:) Csak most olajban készült, mert éppen nem volt kenyérsütés.
Márti, meg is köszönöm mindennap Istennek, hogy a két nagymamám még él, és fennt vannak , nagytatáim sajnos mindkettő meghalt, Isten nyugtassa őket.
Köszi:)
trollanyu, hát igen, nekik már van tapasztalat a hátuk mögött, 70 és 80 egynéhány év nyomja a vállukat, de éljenek 100 éves korukig, azt kívánom.
S még sok ilyen finom lepényt süssön nagymamám nekem:)
Illéskrisz, ők a legjobbak:)
Hankka, köszönöm, én is úgy érzem, hálát is adok Istennek ezért minden nap.
Sajnos nincs már egyik nagymamám sem köztünk, de mindig csodáltam, hogy nem mért semmit. Egyszer kértem a méteres süti receptjét, csak nézett, elmondta mi jár bele és azt érzésből kell tenni:-)
Finomak ezek a lepények, akár töltve, akár simán. Nem is számít ilyenkor a fogyókúra:-)
Éljenek a nagymamák!
Pótolhatatlanok
Az én nagymamám a 100. évében halt meg, szeptemberben töltötte volna, május elsején eltemettük. Már hét éve, nagyon hiányzik....
Gyerekkoromban, anyukámék minden második héten sütöttek kenyeret. Vagyis Anya hajnalban megdagasztotta, és a megkelt kenyértésztát reggel elvitték a pékhez. A '70-es években még volt maszek pék, később a pékségbe. Lett két háromkilós kenyér, és egy kis "cipó", mint mostanában egy kilós kenyér. Ez a mennyiség két hétig kitartott négyünknek.
A szombati ebéd is ritmusosan ismétlődött, a régi kenyér csücskéből pirított kenyérkocka lett, köménymagos rántott levessel, a kis "cipót" megvágtuk, és a második fogás gulyás volt- hogy mindenki értse, paprikás krumpli, friss kenyérrel, savanyú uborkával, áhh, azóta sem ettem olyan jót.
Anya mindig kivett a tésztából, mielőtt elvitték volna sütni, és abból a tésztából csinált reggelire ugyanilyet, csak nálunk a szilvaízt nem töltötték bele, csak rákentük.
Minden második héten, szombaton ez volt a reggeli, hideg, forralt tejjel.
Kár, hogy valami mindig hibádzik, hol a szilvaíz, hol a házi, valódi tej,...
Köszi, hogy elmesélted, eszembe jutott sok kedves emlék.
Megjegyzés küldése