 |
| Perzselés |
 |
| Perzselés |
A háziasszonynak már azelőtt este elkezdődik a disznóvágás, mert elő kell szednie, megmosnia a nagyedényeket, előszerelni a fűszereket:sót, durvasót, borsot, fokhagyát, szegfűborsot, szegfűszeget, csombortlisztet, meg kell főznie a rizset a májashoz, a véreshez a gömbechez.
Régebb a gazda, a hentes, és a disznófogók(szomszéd, rokon férfiak) már korán hajnalban 6 - 7 órakor meszúrták a disznót. Utána megitták az áldomást, egy -egy pohár erős szilvapálinkát. Aztán a gazda és a hentes szalmában megperzselték a disznót. Ma már a perzselés nem szalmával, hanem egyfajta perzselőgéppel történik, amelyet fával töltenek meg, de van már villanyos változata is. Közben a háziasszony vizet melegít nagylábosokban, hogy legyen mivel megmosni a megperzselt disznót. Perzselés után surlókefével aprólékosan megmossák, megsúrolják, aztán rácsra helyezik, és a hentes felbontja a disznót. Az asszonyok már addig előkészítették a különböző nagyságú edényeket, tálakat a disznó részeinek. Ahogy megkezdik a bontást a háziasszony kéri a húst a torokpecsenyéhez, mert annak késznek kell lennie amire a disznót felbontják.
 |
| A mosás. |
 |
| Az áldomás :) |
Az ügyes hentes hamar felbontja a disznót, sőt a füstölni való húsokot be is sózza. Közben az asszonyok el is készítik a torokpecsenyét, amire visszahívják a disznófogókat is.
Ahogy a hentes elment a háziak, főleg az asszonyok nekifognak feldolgozni a disznó részeit.
Nálunk nagynéném, édesanyám, nagybátyám, bátyám egyik barátja, nagymamám dolgozták fel a disznó különböző részeit, én inkább csak a főzésben segítettem, és persze fényképeztem, kérdezősködtem közben.
Először is leőrölték a kolbásznak való húst, megfőzték a májat, felvágták a zsírnakvalót, stb. Nagymamám közben húrolta a beleket, hogy amire elkészül a kolbászhús, lehessen is tölteni.
Én közben odatettem a káposztalélevest, krumplit hámoztam a fasírthoz, mert vacsorára annak is kész kell lennie.
 |
| A sonkák. |
 |
| A felbontás. |
Nagynéném és nagybátyám fel is töltötték a májast és a kolbászt, sőt néhány szál vérest(véreshúrkát) és a gömbecet is. Estére a zsír is kiolvadt, és a vacsora is elkészült.
 |
| A húrolás. |
A füstölnivalót másnap teszik fel a füstölőre, amikor jól kihűlt, a fagyra valót is beteszik a fagyasztóba, és néhány nap múlva a kocsonya is elkészül.
Később a nálunk készülő kolbász és májas receptjét is leírom, most csak egy kis hangulatos ízelítőt akartam nyújtani nektek a disznóvágásról.
 |
| A kolbász |
 |
| A májas. |
18 megjegyzés:
Még sosem voltam disznóölésen, pedig a végére szívesen odaérnék amikor már lehet enni a sok frissen sült finomságot!!! Azt már hallottam anyósomtól, hogy mennyi munka és főleg mosogatás van ilyen alkalmakkor!! Jó kis képeket hoztál, némelyik erős idegzetűeknek való! ;DD
Zilahon minden évben volt részem disznóvágásban, de mióta eljöttünk, nélkülözzük. Pedig megvolt a maga hangulata... Az elejét utáltam, párna alá dugtam a fejem, de a vége, a friss hurka, kolbász és a káposztaleves, no meg az összegyűlt család nagyon jó volt!
Gyerekkoromban mindig vágtunk disznót, de én aznap nem tudok enni a húsokból. Igen nagy munka, de ilyenkor legalább összejön a család is, meg lesz sok finomság:)
Köszi hogy megmutattad, felétek milyen a disznóvágás. Jó kis fáradtságos munka, de utána sok-sok finomságot lehet beosztani. Nekem minden évben van szerencsém hozzá, és bizony egyre jobban elfáradok.:)
Nagyon jó képek, és a leírás is! Nekem már csak emlékek maradnak, amióta nem élnek a nagyszüleim egyre kevesebb a házi disznóvágás, és mivel rég eljöttem otthonról, már nem veszem ki azokból sem a részem! Valóban elég fáradtságos a munka vele, de a családi összejövetel és a sok finomság megéri!
Szia!
Nagy örömömre szolgált látni,hogy felétek élnek még a hagyományok! Tudjátok, mikor mit esztek,itt Pakson megszűnt ez a jó szokás,persze Magyarországon a falvakban itt ott még fellelhető egy -egy disznóvágás.A gyerekkoromat idézte ez a pár kép.....
Rózsa
Hogy én hogy nem szerettem anno a disznóvágást:-))))
De most hogy eltelt az idő, de visszahoznám , köszönöm hogy megmutattad, sok emlék feltört bennem :-)) !!!
Gyyerekkoromban a nagymamámnál vágtunk sokszor disznót. Most kicsit nosztalgiáztam nálad. Köszönöm. :)
A vérest miért nem mutattad meg? :))) Az is finom! :)
Nálunk most szombaton volt disznóvágás :)
Szegény coca! De igencsak sorba állnék ropogós disznófülért!! Hát igen, a húrolás mindig a nagymamáknak jut, mifelénk is így volt gyerekkoromban ;-))
Nagyon-nagyon régen voltam disznóvágáson, s így ment nálunk is! Húrolni is tudok, de még hogy! :-)
A hagymás vér elmaradhatatlan volt reggelire, a pecsenye délre készült el. Tiszta nosztalgia :-)
A férjem már vagy két hete emlegeti a disznóvágást, szerintem ha ezeket a képeket meglátná, senki nem tudná lebeszélni, hogy elrohanjon disznót venni. :))))
Kati, köszi, hogy legalább a képek által résztvehettem egy igazi disznóvágáson! Amióta a szüleim nem élnek, nem tartunk disznót, így a dinóváhás is elmarad:( De annak idején nagyon szerettem ez a napot!:)
Ahogy néztem a képeket szinte ott éreztem magam átéltem veletek! Nagyon jó tud lenni egy ilyen disznóvágás és milyen finom illatok terjengnek. Van sok munka is vele de azok a finomságok amik ilyenkor készülnek, kárpótolja az embert. Nekem mindíg a hurkatöltésnél volt szerepem, mindíg elcsentem egy kicsit belőle.Mindez nagyon régen volt, és talán már életemben nem is ismétlődik meg így marad a nosztalgia!
Barbi, hát a legelejét azt én sem szeretem a disznóvágásnak, de utána már igen, természetesen a sok zsíros edényt el kell mosni napjában többször is ilyenkor, de hát azért gyűl össze a család, hogy a munka is megoszoljon:)
Gerdi, igen, az összegyült család az egyik legjobb dolog ilyenkor. Falun ma is ünnep a disznóvágás a család számára:)
trollanyu, igen, hát megtelik az ember aznap már csak a szagokkal is, én sem tudok enni aznap, csupán a káposztalélevesből, mert az jó savanykás, imádom:)
Gizi, fárasztó az biztos, de egy évben egyszer-kétszer ki lehet bírni:)
Marika, köszi, szerencsére nálunk a nagyszüleimnél, de a szüleimnél is szokott disznóvágás lenni, el sem tudom képzelni, hogy ne legyen:)
Rózsa, örvendek, hogy felidézhettem a gyerekkori élményeidet, igen nálunk még szinte minden háznál van disznóvágás, falun, mezővárosokban, kisvárosokban, mint a mienk:)
Ibcsi, nálunk a lánytesóm van úgy mint te voltál, ő ha teheti haza se jön a disznóvágásra:)
Petra, szívesen, remélem szép emlékeket idéztem fel benned:)
Alíz, mert arról nem sikerült felvételt készítenem, nem is tudom miért:) Valahogy lemaradt:)
Panna, akkor te is tudod milyen:)
Anazar, a fülért én is sorba álltam. Hát igen, a mamáké a piszkos munka:)Bár jó lenne megtanulni, mert ha ők nem lesznek ki fogja meghúrolni?:)
Chef Viki, akkor te ügyes vagy, én a szagokat nem nagyon bírom a húrolásban, pedig másként nem vagyok utálós:) Örülök, hogy nosztalgiáztatok kicsit többen is:)
egycsipet, jót mosolyogtam a hozzászólásodon:)
Roza, örvendek, hogy szép emlékeket idéztem fel benned:)
Éva, a lényeg az, hogy életedben te is átélhetted a disznóvágást, ki tudja mi is meddig élvezhetjük még? A mostani gyerekek, főleg a városiak,azt sem tudják mi fán terem a disznóhús:)
Látom, nálatok sem szokás pirospaprikát tenni a kolbászba! Nekem nagyon furcsa, de anyósomék is így készítik. :) Bár mi sem szoktuk nagyon bepaprikázni, az sem olyan jó már, plusz, hogy megéghet sütéskor.
Különben élveztem az olvasását, pontosan így zajlik nálunk is, bár én igyekszem egy ideje minél messzébb elkerülni. Azért 1 alkalom úgyis ki szokott jutni minden évben valamelyik családtagnál. :)
Sedith, hogy találtál erre a régi bejegyzésre?:) Nem, nem szoktunk pirospaprikát tenni a kolbászba egyáltalán:) Nekem is évi egy - két alkalom kijut, de szerencsére nem én vagyok a főszereplő, hanem anyum, nénjém, mamám:)Én csak lesem a technikűkat egyelőre:)
Megjegyzés küldése