Édesanyám, őszön a már ráncosabb, csúnyácskább, de még ép pirospaprikákat vékony csíkokra vágva, a sütőben alacsony hőfokon megszárítja, nagymamám pedig elvégzi a pepecsmunkát, amire anyumnak nincs ideje, vagyis olyan régifajta, kézi kávédarálóval ledarálja a paprikát, sőt többször is átdarálja. Nagymamám mondta, hogy csak akkor lehet leőrölni a paprikát, mikor teljesen száraz, mert, ha gőzt kap rögtön ellágyul. Ő reggel szokta amíg még hűvös van a házban, amíg nincs begyújtva a kályhába.
Gyönyörű, élénkpiros, illatos, zamatos őrleményt kapunk minden évben így.
9 megjegyzés:
Nagyon szép a színe! Az elmúlt évben csípőspaprikát daráltam le kávédarálóval és még mindíg van, azt használom. Erről legalább tudjuk hogy nincs benne idegen anyag!
Én is házit használok, ismerőstől vettem, de jövőre ki fogom próbálni a sajátot, így. Vagy még kapok a piacon piros paprikákat?
Nagyon szép színe van. Nekem még van Magyarorszégról házi készítésű, de ha az elfogy nem tudom honnan lesz:)
Csodás!:) Nincs is jobb a házi fűszerpaprikánál!:)
Ez így igaz, nincs is jobb a házinál!! Nekem nagymamámék termesztettek hosszú évekig, nagyon sokat. Nagyon sok munka van benne, az árasztása, a leszedése, felfűzése. Sokat dolgoztunk vele... Most is hazait használok szerencsére(rokonomtól), így biztos tudom, hogy tiszta, és csak paprika van benne. :)
Jujj, de szerencses vagy! En is szeretnek ilyen paprikaorlemenyt.:)
Irigykedem! :)
Nincs is jobb a házi piros paprikánál!Amíg a mamám élt addig mi is mindig kaptunk!
Éva, az biztos, nálunk is készül csípős is:)
Annamari, bocsi a késői válaszért, de azt hiszem már nem kaptál volna piros paprikát:)
trollanyu, még kérsz utánpótlást otthonról:)
Roza, igazad van.
Csilla, biztos nehéz munka, mi csak kis mennyiségben, a családnak készítettük, vagyis anyum és nagymamám.
Zsuzsiga, :)
Szilabi:)
Nelli, biztos, hogy a legfinomabb a házi mindenből.
Megjegyzés küldése