Könyvjelzőim

Ez a bejegyzésem egy kissé szokatlan lesz egy gasztroblogon, hiszen teszek egy kis kitérőt felém (mert ez is én vagyok), és a könyvjelzőkről fogok írni. Aki régebbről olvassa a blogomat tudja, hogy nagyon szeretek olvasni, rengeteg könyvem van, és ritka az olyan nap, amikor semmit sem olvasok. Aki szeret olvasni tudja, hogy sokkal jobban esik még az olvasás is egy szép könyvjelzővel, vagy legalábbis én így vagyok vele. Sőt a könyv témájától vagy a hangulatomtól függően mindig más - más könyvjelzőt használok. Mindig van éppen jelenlegi kedvenc, azt is megmutatom, hogy most éppen melyik az:)
Szeretem a szép, egyedi, kézzel készített könyvjelzőket, lassacskán ki is alakult belőlük egy kis gyűjtemény, mindenik darabnak története van, és mindenik nagyon kedves számomra:)
Mammka, fogadd szeretettel tőlem ezt a bejegyzést, Neked dedikálom:)
Ha már a könyvjelzőknél, könyveknél tartunk, elárulom, hogy tegnap éppen Dallos Sándor  A nap szerelmese, Aranyecset című regényét fejeztem be Munkácsy Mihály életéről. Kimondhatatlanul megfogott, alig tudtam letenni a kezemből, és most még kíváncsibb lettem Munkácsy festményeire, sajnos csak egyet láttam élőben, a Liszt Ferencről készített portréját. Olvassátok el a könyvet, csak ajánlani tudom:)
És akkor következzenek a könyvjelzőim:

1. Ezt a könyvjelzőt még édesanyám hímezte lánykorában, keresztszemes öltésekkel, ő is ezt használta valamikor az olvasáshoz, nagy becsben van nálam, igyekszem megkímélni, nehogy valami baja legyen, hisz édesanyám keze munkája:) Anyu, köszönöm itt is:)

2.  A következő könyvjelzőt a Páromtól kaptam még a kapcsolatunk elején, neki az édesapja hozta külföldről, Magyarországról vagy Németországból, most már nem emlékszem pontosan, sajnos én az édesapját már nem ismerhettem, ezért vigyázok nagyon erre a könyvjelzőre is, hisz ez az egy dolog, ami az ő édesapjára emlékeztet. Érdekes darab, nagyító is van rajta. Kicsim, köszönöm:)

3. Az alábbi három könyvjelzőt egy marosvásárhelyi kislány készítette nekem (aki azóta már igazi nagylány lehet), Kató Klára, akinek ezelőtt 6 évvel magánórákat tartottam, s akinek az édesanyja bőrtáskák készítésével foglalkozott. Klára maradék bőrdarabokból készítette nekem ezeket a könyvjelzőket ajándékba, a kedvencem közülük a kék:)
Sajnos az élet elsodort minket egymás mellől, azóta se láttam Klárikát, pedig közel lakunk egymáshoz, meg is keresem hamarosan. Klárika, ha esetleg olvasod, köszönöm:)

4. A következő könyvjelzők már a blogos életemhez tartoznak:) Az alábbit egy kedves bloggerina barátnőm, ha nevezhetem így, készítette nekem, Mariann, aki az Ingyom - bingyom blog írója. Egy játékon nyertem tőle egy kis recepteskönyvet, ő könyvjelzőt is küldött hozzá, amit saját kezűleg hímzett. Mariann itt is köszönöm mégegyszer:)

5. A következő két bogozott könyvjelzőt szintén egy kedves blogbarátnőm készítette nekem, akinek a türelmét és az ügyességét csak csodálni tudom, ő nem más mint IsaBella, a Be creative with IsaBella blog írója, és aki szintén erdélyi lány, mint én, s jelenleg Kolozsváron egyetemista, de remélem eddig már otthon nyaral:)
Ő mindkét könyvjelzőt bogozta, az általam választott színekben és mintával, a kék egy kalocsai mintát tartalmaz, a lila pedig muffinos (ami a másik mániám:)). Elárulom a télen a kék, most pedig ez a lila a kedvencem, Dallos könyvét is ezzel olvastam végig:) IsaBella, köszönöm itt is ezt a csodaszép, aprólékos munkát neked:)

6. A következő horgolt könyvjelző úgy született, hogy én megláttam egy blogon, nagyon megtetszett, s kitettem a blogomra, kérve, hogy valamelyik horgolos bloggerina készítse el nekem:) És szerencsém volt, mert egy játék alkalmával Inga elkészítette nekem ajándékba:) Kedves Inga, köszönöm neked, nagyon szeretem azt a kis lepkét rajta:)

7. A két következő könyvjelző azért kedves számomra, mert két tanítványomtól kaptam ajándékba őket, Molnár Dalmától és Gábor Zsuzsától, és ami remélem tükrözi az olvasás szeretetét náluk, és hogy úgy érzik, kaptak valami tőlem magyartanárként, emberként:) Lányok, köszönöm szépen:)

Végezetül pedig egyidézet a könyvekről, hogy stílusosan fejezzem be:

 "A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket. Egy könyv olvastán ne azt kérdezzük, hogy mit mond, hanem, hogy mit akar mondani." Umberto Eco: A rózsa neve