Először is leírom, hogyan is készül, ez a befőttesüvegben párolt hús. Édesanyámtól kérdeztem meg a receptet, de nagymamámtól kaptunk egy üveggel ebből a finomságból a hétvégére. Drága kikcsi mama, mindig valami finomságot akar adni nekünk. Köszi itt is mama:)
Befőttesüvegben párolt hús
Hozzávalók:
- disznóhús, abból is fehérkaraj, vagy hosszúhús, ahogy nálunk mondják, de combból is finom lesz, a lényeg hogy csont nélküli legyen
- só
- bors
- víz
- disznózsír
- olaj
A fehérkarajt újjnyi vastagságúra felszeleteljük, sózzuk, borsozzuk, és alufóliával letakarva egy éjszakát hideg helyen, hűtőben állni hagyjuk.
Másnap kisebb(kb. 3 dl, de attól függ mekkora a család, lehet nagyobba is tenni) befőttesüvegekbe rétegezzük a húst, csak az üveg háromnegyedéig töltjük meg, mert még zsír jön a tetejére később.
Az üvegekbe a húsra 2 - 3 evőkanál vizet öntünk, annak függvényében, hogy mennyire volt idős a disznó, hogy mennyi fővés kell a húsnak. Ezután az üvegeket celofánnal lekötjük, és újságpapírral, vagy ronggyal bélelt lábosban, vízben dunsztolni tesszük. Fővéstől kezdve kb. 2 órát dunsztoljuk, legkisebb hőfokon, hagyományos kályháknál hátrahúzva a kályha szélére. A vízben hagyjuk kihülni, amikor kihült felbontjuk, és feltöltjük forró zsírral, vigyázva arra, hogy a húsok ne érjenek ki a zsírból, mert jelen esetben a zsír a tartósítószer:) A zsírhoz egy kevés olajat is keverhetünk, hogy esetleg hideg helyen a zsír nehogy elrepedjen, és a hús megromoljon. Miután a zsír megdermedt a tetején celofánnal ismét lekötjük, télen, hideg helyen több hétig is eláll így a hús minden tartósítószer nélkül.
Mártás befőttesüvegben párolt hússal
Hozzávalók:
- 1 befőttesüveg párolt hús(5 szelet volt benne)
- só
- bors
- 1 kávéskanál őrőlt pirospaprika
- másfél evőkanál liszt
- kb. fél l tej
A húst kivettem az üvegből, ha esetleg túl fagyos akkor meleg vízbe állítjuk, hogy kiengedjen, így nem törnek össze a hússzeletek mikor vesszük ki.
A hús tetején lévő zsírból egy evőkanállal egy lábosba tettem, felolvasztottam, félrevettem a tűzről, beleszórtam a pirospaprikát, a lisztet, csomómentesre kavartam, 1 percet pirítottam a tüzön, vigyázva, hogy a paprika ne égjen meg, mert keserű lesz a mártás tőle. Ezután fokozatosan adagolva a tejet, és folytonosan kavargatva besűrítettem a mártást, hozzáadtam a húst a levével együtt, hagytam, hogy átmelegedjen benne.
Ekkor levettem a tűzről.
Én most orsótésztával tálaltam, de kenyérrel, puliszkával is nagyon finom.
21 megjegyzés:
Erről még nem hallottam:) De a nagymamámnak is kicsi hűtőszekrénye volt, Ő lesütötte a húst, beletette egy kisebb zsírosbödönbe, majd felöntötte saját zsírjával,hogy bőven ellepje.
Aztán ment az éléskamrába, és tényleg hetekig elállt így a hús.
Mifelénk is készült így a hús, nagyon finom ám!!! Amikor tovább tanultam, a kollégiumban nem volt hűtő és anyukám így elkészített hússal pakolt fel- imádtuk a szobatársaimmal :) Úgy emlékszem, 1-2 babérlevél is került az üvegbe. Pörköltszerűen kockázva készült többnyire.
A mártással elkészítve nagyon finom!!!!
Hűűű, ez nagyon jól hangzik, szeretem nagyon az ilyen recepteket!
Kati, bentlakó (kollegista) koromban ehhez nekem semmi mártás nem kellett, ettem úgy ahogy volt üvegből. A zsír folyt le az ujjaink között, amikor a barátnőkkel hozzáláttunk egy-egy üveghez, de tömtük magunkba, mint az őrültek savanyúsággal, s ha az nem volt egyszerűen hagymával vagy mustárral. Istenem, azóta sem ettem ilyen finomságot!
Így párolva nem ismerem, de a lesütött húsra gyerekkoromból emlékszek.És arra is, hogy mennyire különleges és finom volt. Kár, hogy ma már nem készítik, mert ott a hüttő, fagyasztó...
Patrícia, igen lesütve is szoktunk tartosítani húst is, de főleg a füstölt kolbászt. És az nem csak hetekig, hanem akár más évig is eláll hideg kamrában.
Vicuska, akkor nem csak nálunk készül így a hús. Nekünk anyum az egyetem alatt zsírban eltett kolbászt pakolt, amit magára vagy rántottával ettünk.
Zsuzsa, és én szeretem megosztani az ilyen recepteket, hátha másnak is megtetszik:) És hogy fennmaradjon a hagyománya, de legalább a receptje, még nekem is.
Alíz, úgy látszik többen is szerették ezt a húst a benntlakásban, Vicuska is ezt írja. Mi ugyanígy voltunk a lesütött kolbásszal. Na ne félj mert a mai lányok rá sem néznek, nehogy elhizzanak:)
Emi, igen mi is tettünk el húst lesütve, sajnos tényleg kezdi kiszorítani a hűtő, de nagyszüleink még most is készítik így, szerencsére:)
Gyerekkoromra emlékeztettél, az én szüleim is készítették, így a húst amikor még nem volt hűtőszekrényünk. Nagyon finom lehet.
Azt hiszem én is kipróbálom,igaz én oldalast és tarját szoktam sütni és zsírban tárolni!
Rózsa
Én még ilyet nem is hallottam, mármint, hogy dunsztolni kell.
Nagyiék is sütöttek húst és zsírba tették, de bödönben tárolták. Nagyon finom volt.
Most meg hűtő nélkül el sem tudjuk képzelni az életet :-)
Szerencsés vagy, hogy még megtapasztalhatod az otthon ízeit! én is emlékszem, gyermekként Nagyszüleim és Szüleim így készítették! Kár, hogy feledésbe merül, ezért jó, hogy leírtad!
Ezt a fajta hústartósítást nem ismerem. De nem lehet rossz, aki ismeri mindenki dícséri.
Jó tudni az ilyen dolgokról, sose tudni, mikor lehet rá szükség!
De jó! Nagyon finom lehet!
De jó! Én egyszer voltam Erdélyben, akkor volt egy hasonló élményem. Barátnőm előkapott egy kamrából egy ilyen befőttes üveget, miután közölte, hogy sült kolbász lesz reggelire. És egy serpenyőbe kanalazott egy csomó kolbászdarabkát zsírral, megsütötte és én meg jól megettem.... Isteni volt! Azóta is sokszor eszembe jut a kolbászbefőtt!
Nagyon érdekes, még nem is hallottam róla, pedig sokat járunk Erdélybe! Nagyon jó ötlet, biztos finom is!
Én még nem hallottam ilyen husiról, de tuti nagyon finom! :)
Roppant érdekes volt ez a leírás is. A mi vidékünkön főleg a Patricia által írt módszer volt ismert. Vagyis zsíros bödönben tárolták...Nem csak érdekes, hanem értékes is amit csinálsz.
Ez a hagyomány örzés.
Gyermekkoromban nálunk is volt mindig disznóvágás, de ezt a módszert én sem ismertem. Köszi, hogy megosztottad velünk!
A lesütött, zsírban tárolt változat a számomra is ismerős Párom Nagyszülei úgy tartósították a húst disznóvágáskor. Ezzel a párolásos eljárással is biztosan ugyanolyan finomságot lehet elkészíteni. Jó, hogy ezek a régi dolgok nem vesznek a feledés homályába!!
Rajongok az ilyen hagyományos, régi ízekért, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Azt hiszem jövő télen mindenképp teszek egy két üveggel a kamrába :-)
Hmmm... ez nekem nagyon tetszik! :)
Mrita, örvendek, hogy általam felidézhetted, ha csak néhány percre is a gyerekkorodat:)
Rózsa, majd szólj, hogy milyen lett, ha kipróbálod.
Csipike, ahogy mondod, hűtő nélkül, már nem is tudnánk élni, pedig mennyi régi módszer van a tartósításra:)
Márti, örvendek is, hogy a családban még megtapasztalhatom az otthon igazi ízeit, igyekszem is ellesni.
marisz57, mi most már nem a tartósítás miatt készítjük így a húst, hanem az íze miatt, mert nagyon finom.
Mézeskalács, bizony, hogy finom.
Horimarika, jót mosolyogtam a kolbástbefőttön:) Igen, mi az egyetem alatt hordtuk így a kolbászt Kolozsvárra, ajj, de finom rántottákat készítettünk belőle:) Ha Erdélyben jársz szívesen látlak, ne kerüld el Nyárádszeredát:)
Katalin, nagyszüleim rigmányiak, ott tanulta édesanyám is.
Panna, igen, és ha a zsírt leveszed róla egészségesebb is mint a sült hús, minden tápanyag benne marad.
Tűzpadka, köszönöm a dicsérő szavaidat, igyekszem ellesni a hagyományos dolgokat nagymamámtól, anyumtól, bár nekem még nem megy minden úgy mint nekik. Egyébként néprajzot is végeztem az egyetemen, érdekelnek a régi dolgok, a mai eszemmel gasztro témában írnám az államvizsga dolgozatomat, annak idején másból írtam.
teller -cake, örvendek, hogy tetszett:)
Mária, igen a zsírban tárolt változat is elterjedt nálunk is, de ennek teljesen más az íze.
Verus, örvendek, hogy tetszik, nálam még találsz ilyen hagyományos dolgokat:)
Gabrielle, annak csak örvendek, ha tetszik:)
Megjegyzés küldése