Két éve a testvérem Svájcban volt dolgozni egy családnál, amikor hazajött a gazdasszonya megajándékozta többek között egy üveg vaníliás rebarbaradzsemmel. Én addig nem ettem ilyesmit, de akkor nagyon megtetszett.
Régebb nekünk is volt egy tő rebarbaránk a kertben, de kifagyott. Idővel kezdtem keresni a rebarbaratövet, hogy ültessek, de ismerőseim közül senkinek sem volt. Most a tavaszon a tesóm a barátnőjét vitte ki Svájcba dolgozni, meglátogatta a volt gazdáját, és kapott ajándékba egy rebarbaratövet is. El is ültettük a kertben, meg is élt, de még vékonykák a levelei.
Tegnap délután hazamentünk Rigmányba meglátogatni a nagymamáimat, és megöntözni a veteményest. Apai nagymamám a kertben öntözött, és én a ribizlibokrok között megláttam egy óriási rebarbaratövet, gyönyörű levélszárakkal. És én mennyit kerestem a rebarbarát, és ott volt az orrom előtt. Egy szó mint száz, kértem belőle nagymamámtól, és ma reggel nekiálltam reprodukálni a svájci vaníliás rebarbaradzsemet.
A receptet
chili and csoki blogján találtam, aki viszont Donna Hay Ízvarázs című könyvéből vette. Mindenesetre bevált a recept, finom lett a dzsem. Chili and csoki, köszönöm a receptet.
Hozzávalók:( csak körülbelül tudom megadni, mert bevallom szemre készítettem a dzsemet)
- 1 l megtisztított és feldarabolt rebarbara(kb. fél kg lehet)
- 2 meghámozott és feldarabolt alma
- másfél dl víz
- 1 felhasított vanília rúd
- 2 evőkanál citromlé(persze ízlés szerint több is lehet)
- 40 - 45 dkg cukor
Elkészítés:
A rebarbarát, az almát és a vaníliát a vízben 5 - 6 perc alatt puhára főztem. Az almát a fakanállal még kicsit szétnyomtam, mert darabos maradt. Ezután hozzáadtam a citromlét és a cukrot. Időnként megkavarva, alacsony lángon még 45 - 50 percet főztem, amíg a cukor habja eltűnt a tetejéről, és kezdett sűrűsödni. Tiszta, száraz üvegekbe töltöttem, és szárazdunsztba tettem.
Ebből az adagból a képen látható mennyiség lett.