2016. július 2., szombat

Meggyleves csirkecsonttal

Nagyon szeretem a savanykás gyümölcsleveseket, mi ezt is, mint minden gyümölcslevest, csirkecsonttal főzzük. Mennyei :)


Hozzávalók (4 személy részére): 1 csirke csontos részei, 3 kisebb sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér, 1 hagyma, 30 dkg meggy, fél teáskanál citromsó, 3 evőkanál nyírfacukor, kis csokor petrezselyemzöld. Az eresztékhez: 1 tojás, 2 evőkanál liszt, 2 dl tej.
Elkészítése: A csirke csontos részeit kb 1, 5 liter vízben főni tesszük, amikor felfőtt hozzáadjuk a karikára vágott leveszöldséget, a finomra aprított hagymát, sózzuk, eggyütt puhára főzzük. Amikor a hús megpuhult hozzáadjuk a meggyet, 4 - 5 percig főzzük, a citromsóval és a cukorral ízesítjük. A tojást simára kavarjuk a liszttel, felöntjük a tejjel és 1 dl vízzel, a leveshez adjuk, besűrítjük, végül megszórjuk a finomra aprított petrezselyemzölddel.

14 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Ez bizarrul hangzik. Csirkés zöldséges gyümölcsleves???!!!
Még sose Hallottam ilyet😊

Zsuzsa írta...

Mit jelent az hogy ereszték?

Mamka írta...

Én is meggylevest főzök.:)Különleges a tied nagyon.Puszi!

Kati írta...

Zsuzsa :) Hát az erdélyiek számára ez egyáltalán nem bizzar, erdélyben hagyományos étel ez, nagymamáink, dédnagymamáink is így fözték, mindenféle gyümölcslevest, almát, szilvát, egrest, meggyet így fözünk. Az aszalt gyümölcsöket, aszalt almát, szilvát pedig füstölt disznóhússal, csomborttal ízesítve. Nálunk az újmódi tejszínes, pudingos gyümölcslevesek a bizzarak, nem is nagyon készítjük, mert a szüleim nem is eszik meg, ha készítek is magamnak desszertnek, de nem levesként. Az ereszték pedig tojásos, tejes vagy tejfölös habarás, amivel besürítjük a levest.

Kati írta...

Mamka:) Nálunk ez nem számít különlegességnek, söt egyszerü hétköznapi, hagyományos étel :)

Juci írta...

Zoldseg a meggylevesbe, na na ne vicceljunk

Kati írta...

Juci, ez nem vicc :) Igen, a hússal készült nyári gyümölcslevesekbe, szoktunk dobni néhány zöldséget íznek. Nem tudom miért annyira megbotránkoztató ez, nálunkfele falun mindenki hasonlóan készíti, az én nagymamám is, a Páromé is, pedig nem egy faluban élnek, a szomszéd nènik is. Ki kell próbálni egyszer, s meglátod mennyire finom.

Juci írta...

Zellert meg petr. zoldet azt igen, de murkot neeeem.
Itt is keszitenek mifelenk fustolthusra gyumolcslevest
(egres, alma, ribizli), de a petrezselyemz0lden kivul nem tesznek mas z0ldseget bele.

Zsuzsa írta...

Köszi.

Kati írta...

Juci, nálunk meg tesznek :) Nem értem, miért tünik nektek annyira bizzarnak ez a leves, nem én találtam ki ahogy már írtam, nagymamám, szomszéd nénik, mind így készítik, én így tanultam, semmi rossz nincs benne. Egyébként az erdélyi szakácskönyvekben is megvan, söt, pl az almás becsinált leves annyi zöldséggel készül, mint egy csorba, és disznóhús van benne kockára vágva. Meg ott a poéka leves, szintén. És a füstölt húsos, aszalt gyümölcsös leveseket nálunk csomborttal ízesítik.
Zsuzsa, nincs mit :) Szívesen látlak máskor is a blogomon, remélem találsz neked tetszöt is a receptek között.

sedith írta...

Épp ilyen levesről még én sem hallottam, főleg mert az én családomban (nagyanyámnál, édesanyámnál) soha semmilyen gyümölcsleves nem is készült, de anyósom is zöldségesen főzi az almalevest, és csirkeaprólékkal, illetve minden nyáron főz olyan zöldséglevest, amit egressel savanyít, vagyis 2-3 maréknyi egrest is belefőz. Én szívesen megkóstolnám ezt is, és szerintem nagyon is ízlene. Attól mert valaki nem szokott valamit készíteni, attól még lehet jó valami. Vagy ami bizonyos helyeken nem hagyományos, még lehet, hoyg máshol az. :)

Mondjuk én is kapom a gutát, amikor azt olvasom erdélyi padlizsánkrémként, hogy fokhagymát tesznek bele. Nos, finom a fokhagymás-hagymás padlizsánkrém, csak az tényleg nem hagyományos erdélyi. :)

Kati írta...

sedith, igen, nyitottak kell legyünk az újra az ételekben :)

pitz írta...

Aztaaaa, tényleg izgalmasan hangzik, szerintem vasárnap ki is próbálom. Én emlékszem, a Nagymamám az egresszószt mindig azzal indította, hogy disznózsíron megdinsztelte az egrest. És utána ment rá egy maréknyi lisztszórás, majd a víz és a végén a tejjel kevert habarás. Édes volt az, de mégis volt egy kellemes utóíze. Ma is a számban van az íze, pedig én nem tudom úgy megcsinálni.

Kati írta...

Pitz, köszönöm, meglátod, nem fogsz csalódni benne, nagyon finom :) Igen, felénk is úgy készítik az egresszószt :) Isten hozott a blogomon, remélem találsz még kedvedre valót,gyere máskor is :)