2013. július 10., szerda

Marosmenti halleves

Ezt a levest az Erdélyi Konyhás találkozón, Nagyágon készítettük nagyon sokan, mert egy ilyen bográcsos halleveshez, sok kéz elkél:) Adél és a férje, Hajnalka, Sedith, Jutka, a Főnök, és még mások is részt vettek a főzésben, természetesen egy egy ekkora csapat részére mi nagyobb adagot készítettünk, mint ami a receptben szerepel. Én a sok kóstólgatással úgy telelettem, hogy a levesből már nem is tudtam igazán enni, de a többiek azt mondták finom lett:) Lányok/fiúk, köszi a csapatmunkát:)

 

Hozzávalók: 3 kg halfej, farok - és csont, illetve apró halak, 2 kg halfilé, 10 dkg szalonna, 2 evőkanál olaj, 2 hagyma, 2 nagy zöldpaprika, 7 – 8 sárgarépa, 3 petrezselyemgyökér, 20 dkg száraztészta, 2 dl korpacibere, só, bors, 1 tasak sáfrány, 1 csokor petrezselyemzöld.
Elkészítése: A szalonnát kis kockákra vágjuk, a bográcsban kiolvasztjuk, hozzátöltjük az olajat, és megdinszteljük rajta az apróra vágott hagymát, valamint két – három finomra reszelt sárgarépát. Amikor a hagyma megdinsztelődött beledobjuk a felkockázott paprikát, együtt pirítjuk tovább. Amikor az alap elkészült hozzáadjuk a halalkatrészeket és ay apró halakat, kissé átforgatjuk, sózzuk, borsozzuk, felengedjük annyi vízzel amennyi ellepi. A bográcsot többször megrázogatva  puhára főzzük.
Ezután a levest leszűrjük, a levet visszaöntjük a bográcsba, és amikor fölforrt, hozzáadjuk a csíkokra vágott sárgarépát és petrezselymet. Amikor a zöldség megpuhult, hozzáadjuk a kockára vágott halfilét, valamint a száraztésztát, és néhány perc alatt összefőzzük. A korpaciberét külön fölforraljuk, majd a leveshez öntjük. Szükség szerint utánafűszerezünk, beletesszük a sáfrányt, és megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel.





8 megjegyzés:

Aleda írta...

Nagyon finom lett!! István is szerette, egy nagy tányérral evett meg:) Jó volt ez a közös munka, mindenki szorgoskodott ,hogy elkészüljön:)

Böbe írta...

A halászlét imádom, sok-sok belsőséggel, de ebben a variációban még nem ettem.! De guszta nagyon, finom lehet így is. Szuper lehetett a közös főzőcskézés:))

Eszter írta...

Felénk a szegedi halászlé a szokás, de a Férjemék bajait esznek. Én is Böbéhez csatlakozva azt mondom, hogy Marosmentit még nem ettem, de biztosan finom lehet. Főleg ha ilyen jó kis találkozó keretin belül készül és kerül fogyasztásra. ;-)

Edó írta...

Ezt tényleg sokan főztétek!Én valahogy másfele tevékenykedtem aközben.Ti meg szuper levest főztetek:)Jaj,olyan jó volt együtt,hiányoztok!

Lilla Seffer írta...

Jó kis program lehetett, én nem nagyon szeretem a halat, de a gyermekem miatt, most már rászoktam, hogy heti egyszer én is fogyasztom...:)

Kati írta...

Adél, láttam, hogy Istvánnak tetszett, most már sajnálom, hogy nem kóstóltam meg:) De már televoltam a szagjával is:) Köszi, hogy vállaltad a munkát velem, olyan jó veled főzni:)

Böbe, én is nagyon szeretem, igaz eddig csak étteremben ettem halászlét, Faragói halászlét, nem tudom mennyire volt autentikus, de az nagyon ízlett. Ez igazából, nem is halászlé, hanem csak halleves, nálunk nem igazán van kultúrája a halászlének. De így is finom:) A közös főzés pedig tényleg jó volt:) De nagyon:)

Eszter, ahogy Böbének is írtam, nálunk Erdélyben nincs nagy kúltúrája a halászlének, úgy mint nálatok, ez halleves igazából. Bizony, én megkóstólnám azt a Szegedi meg Bajai halászlét is.)

Edó, igen, a fotókon is elnéztem, a végén már az egész csapat majdnem oda volt kerülve:) Tényleg nagyon jó volt a hétvége, nekem is hiányzik az egész Társaság:)

Lilla, én nagyon szeretem, csak kár, hogy ritkán jutok hozzá igazi, finom halhoz:) Bizony az a hétvége a lányokkal/fiúkkal nagyon jó volt:)



Katalin írta...

Jó lehetett a közös főzés :) Guszta a leves, bár nekem kicsit furcsa, mert nálunk sok pirospaprikával készül :) De biztosan nagyon fincsi volt :)

Hankka írta...

Nagyon jók az ilyen főzések, amikor mindenki sürög-forog, biztosan jó volt a hangulat is! :) Finomnak látszik a végeredmény! :)