2013. április 7., vasárnap

Olívabogyós szarvascsíkok

Az ivói EK - s találkozón kaptam ajándékba 50 dkg szarvashúst, amelyet Adél receptje alapján készítettem el. És hogy miért? Mert Adél Ivóban már elkészítette ezt a receptet, így volt szerencsém megkóstólni, és nagyon, de nagyon ízlett. Már akkor elhatároztam, hogy amikor Húsvétban hazajön a Párom, így fogom elkészíteni. És lőn:) Mindenkinek juttattunk belőle egy kis kóstolót, és a visszajelzések szerint mindenkinek nagyon ízlett. Jó lenne többször ilyen finom vadhúshoz jutni.
Csupán két apróságot változtattam rajta, fehérbor helyett pezsgőt használtam, mert csak az volt itthon, a cukrot pedig kihagytam. Adél, köszi szépen a receptet:)

 
Hozzávalók: 50 dkg szarvas hátszín, 1 evőkanál olaj, 2 nagy hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 szál sárgarépa, 2 dl pezsgő, 2 dl  jó sűrű házi paradicsomlé, 15 dkg kimagolt fekete olívabogyó, só, bors, 2 babérlevél; a körethez: 30 dkg kocka tészta.
Elkészítése: a szarvas hátszínt ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A felforrósított olajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát. A hagymás olajban megpirítjuk a hússzeletek mindkét felét, majd hozzáadjuk a fokhagymát, a karikára vágott sárgarépát, sózzuk, borsozzuk, beledobjuk a babérlevelet. Felöntjük a pezsgővel és a paradicsomlével és lefedve, lassú lángon addig főzzük, míg a hús megpuhul. Ha szükséges, a levét kevés vízzel pótoljuk. Amikor a hús megpuhult, kivesszük és meleg helyen pihentetjük. A visszamaradt mártásból kivesszük a babérlevelet, botmixerrel pürésítjük és hozzáadjuk a karikákra vágott olívabogyót  majd felforraljuk. A kocka tésztát kifőzzük, hússal és mártással tálaljuk.


A szarvashús még elkészítés előtt.

12 megjegyzés:

Éva írta...

Nagyon guszta és finom lehet.!Szép a nyers hús is látszik hogy friss! Egyszer ettem eddig életemben őzhúst az nagyon ízlett.

Katalin írta...

De finom lehetett! Egyszer szívesen megkóstolnám a szarvashúst :)

HajniZoli írta...

Na, majd nyáron megyek Csíkszeredába, veszek én vadhúst:-) nagyon jól néz ki! Az olívabogyó különösen tetszik benne.

Hankka írta...

De nagyon gusztára sikeredett, gondolom, a párod is díjazta! :) Az őzhúst szeretjük, többször készítettem már, szarvast viszont még nem, egyszer jó lenne kipróbálni! :)

HahoPihe írta...

Hú nagyon jól néz ki, biztos finom volt! Még sose dolgoztam vad hússal, valahogy olyan nehéz az ilyenhez hozzájutni :( nincs ismerős, aki szállítana nekem... :( na de ami késik nem múlik. Ügyes voltál ismét, ráadásul az ízvilága is nekem való :)

Annamari írta...

A Kövesdombon egy üzletben lehet vadhúst kapni, elérhető áron. :)

Kati írta...

Éva, köszi, bizony nagyon finom volt:) Gondolom hasonló lehet az őz és a szarvas íze, talán a szarvasé kicsit jellegzetesebb.

Katalin, köszi, hátha tudsz venni valahol, ha nem máskor mikor majd Erdélybe jösztök:)

HajniZoli, megéri venni, az biztos. Az olívabogyótól lesz különleges:)

Hankka, igen, a Páromnak nagyon ízlett, de a fiútesóm is nagyon dícsérte:)

HahóPihe, én is ritkán jutok vadhúshoz, de hátha ezután sikerül többször beszerezni.
Köszi, nekem is nagyon ízlett:)

Annamari, el kell áruld nekem, nem is tudtam:)

Elisabeth Foodandthrift írta...

Nagyon guszta es finomnak keszitetted el az ozhust, Kati. En mar nagyon regen ettem ezt. A noveremmel pont most Vasarnap beszelgettem a telefonon. A sogorom pont hozott haza a vadaszatbol oz hust. Persze nem itt Floridaban. Naluk a hatso kertjukben szabadon szaladgalnak az ozikek, Ohio allamban. Persze meg van tiltva vadaszni a sajat kornyekukon, es kulfoldre jar el vadaszni!

Juci írta...

Kati, ha mind ilyen finomakat főzől míg a párod itthon van, még magával visz!!!!:). :).

Balog Tihamer írta...

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ehettem ebböl az ínyencségből. Isteni ize volt:)! Köszönöm szépen Katinkám, büszke vagyok rád!

Kati írta...

Elisabeth, köszi:) Hát itt nálunk is már egyre beljebb merészkednek az őzek az utak mellé, de nálunk sem szabad csak úgy kilőni őket, ahhoz engedély meg miegymás kell.

Juci, sajnos, már csak itthon volt, nagypéntektől, az ünnep utáni szerdáig volt csak itthon:) Mindig igyekszem finomat főzni neki, azt amit kíván:)

Kati írta...

Kicsim, köszi a szép szavakat, olyan jó érzés amikor látom, hogy ízlik az amit készítettem, hogy örömet okozhatok neked (és a családnak is) vele. Nincs is számomra ennél nagyobb öröm. Ígérem, még sok hasonló, kedvedre való finomságot fogok készíteni neked:)