2011. augusztus 22., hétfő

Zölddió likőr

 Még júniusban fogtam neki ennek a likőrnek az elkészítéséhez, mert ugye meg nem csontosodott zölddiót csak akkor lehet szedni. Akkor találtam rá szepyke blogján erre a receptre. Szepyke, nagyon - nagyon köszönöm, hiszen isteni finom lett a likőr, legalábbis ezt állították a hétvégén nálunk vendégeskedő rokonaink, akiknek a tiszteletére kezdtük meg az üveget. A párom is el volt ragadtatva tőle, én csak éppen megkóstóltam, de nekem is tetszett, sőt az illata is csodás, ne is beszélve a színéről, ami opálos haragoszöld.(sajnos a fénykép nem adja vissza az eredeti színét.)
Ilyen likör még biztos készül a jövőben is nálunk.




Hozzávalók:
  • 20 db. zölddió
  • 7 dl szilvapálinka
  • 1 szál vanília
  • 5 szem szegfűszeg
  • 30 dkg cukor
  • 2 dl víz
Elkészítés:
A zölddiókat megmostam, és kesztyűs kézzel négybe vágtam, és egy szélesebb szájú űdítős üveg aljára szórtam, majd felöntöttem tiszta erdélyi szilvapálinkával. Bedugaszoltam, és hetente egyszer - kétszer felrázva a konyhaasztalon érleltem egy hónapig, mert ott a nap is érte, és világos helyen volt.
Egy hónap érlelés után hozzáadtam a vaníliát és a szegfűszeget, és tovább érleltem, szintén néha felrázogatva több mint egy hónapig, mert közbejött a nyaralás.
Az összesen két és fél hónapi érlelés után sűrű vásznon(használaton kívüli párnahuzat) átszűrtem.
A cukorból és a vízből szirupot főztem, és ezt hozzáadtam a párlathoz, jól összekevertem, és üvegbe öntöttem. Sajnos most csak ilyen üvegem van hozzá amit a képen láttok.
Azt is olvastam valahol, hogy 3 - 4 héten belül lerakódnak az üveg aljára a dióból és a fűszerekből fennmaradt részecskék, és ekkor érdemes a likőrt gumicsővel lefejteni egy másik üvegbe, én is azt teszem ha sikerül. Ahogy már írtam a magyarországi vendégeket kínáltuk meg belőle, de elhatároztam, hogy a többit jól elrejtem, hogy megmaradjon karácsonyra.


A beáztatás utáni napon.

Kb. egy héttel a beáztatás után.




10 megjegyzés:

Angi Angéla írta...

Nagyon különleges lehet!

Éva írta...

Biztos nagyon finom lett, ha elteszel még karácsonyra is!

Panna írta...

Akkor ezek szerint nagyon finom lehet, ha úgy kell elrejteni :)) hihi

Petra írta...

Gyönyörű tiszta. :)))
Nagyon felcsigázott. Ki kell próbálnom egyszer. :)))

Anikó írta...

Idén ellazáskodtam, de jövőre mindenképpen rakok el likőrt is, befőttet is, alig várom hogy nekem is legyen, biztosan nagyon finom, emlékszem a nagymamámnál mindig volt, persze likőrt nem kaptam de a befőtt is nagyon finom, azt kóstoltam:-)

Ottis írta...

A pálinka, az kell :)

trollanyu írta...

Nagyon finom lehet ez a likőr:) Engem is felcsigázott, bár szinte egyáltalán nem iszom, ezt megkóstolnám.

Szilabi írta...

Van egy nagy diófánk, és valamelyik blogon láttam a zölddió likőr elkészítésének módját. Akkor sajnos nem került rá sor, és most látva a Tiédet, nagyon bánom ezt. :( Na de jövőre!!!! ;)

Katalin írta...

Nagyon szép lett a likőröd, talán jövőre én is megpróbálkozok vele.

Kati írta...

Angi Angéla, az biztos, hogy ilyen különleges ízű likört még nem kóstóltam eddig.

Éva, Karácsonyra hagyom ezt a finomságot, hogy a családot ezzel köszönthessük mikor nálunk vacsoráznak.

Panna, igen, mert közben is lesznek még ünnepek, vendégek, ilyenkor szoktunk csak italt elővenni, de ezt Karácsonyra tartogatom, és remélem addig még érik és mégfinomabb lesz.

Petra, ezt érdemes kipróbálni.

Anikó, befőttet még én sem ettem, de jövőre azt is kipróbálom, ha azt mondod, hogy finom.

Ottis, hát igen, a székelyeket nem nagyon lehet elképzelni pálinka nélkül, bár én egyáltalán nem iszok pálinkát, a párom is csak évente három - négyszer, ha vendégek vannak. A likőr még inkább elfogy mert a nőket is meg lehet kínálni vele.

trollanyu, én sem iszom egyáltalán, ezt is csak éppen megkóstóltam, de nem olyan erős, és nagyon finom.

Szilabi, nekünk nincs diófánk, de itt nálunk az utak szélén mindenhol van, onnan szedtem, remélem nem haragszik meg senki érte.

Katalin, nagyon finom, érdemes kipróbálni.