2011. április 23., szombat

Barack sütemény

Nellinek, a 100. követőmnek ajánlom sok - sok szeretettel!



Bár még nagyon messze van a barackszezon, én húsvétra mégis hoztam nektek (és a vendégeimnek) egy kosárkával, igaz csak sütemény formájában. Gyerekkoromban a falusi lakodalmak egyik kedvenc süteménye volt a barack, amelyet mindig "lelopkodtunk" a más tányérjáról, ha a mienken már nem volt. Azóta se ettem ilyen sütit, húsvéti receptek után kutatva édesanyám receptes füzetében találtam újra a receptjére. Az édes süteményeket ő képviseli nálam húsvétban, krémest nem sütök, mert azt anyukám süt, a kalácsot pedig nagynéném süti kemencében.
 Igaz, hogy a mai délelőttöm ráment erre a sütire, mert pepecs munka, de az eredmény megérte. Nagy elégtétel számomra, hogy pont olyan lett, amilyen kép élt bennem róla a lakodalmak idejéből.

Hozzávalók:
  • 5 tojássárgája
  • 3 borospohár cukor
  • 6 evőkanál olaj
  • 1 kávéskanál szalalkáli (nálunk rózsakő)
  • negyed l tej
  • annyi liszt amennyit felvesz (nálam kevés híján 1 kg)
a díszítéshez:
  • piros és zöld ételfesték
  • kristálycukor
  • zöld ágacskák
a töltelékhez:
  • a süteményből kivájt rész
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál kakaó
  • 10 dkg margarin
  • rumeszenc, ízlés szerint
  • 3 dl forró tej
Elkészítés:

Egy nagyobb tálban előbb elkevertem a tojást, a cukrot, az olajat, a rózsakövet, a tejet, majd lassanként adagoltam hozzá a lisztet, egészen addig amíg kézzel jól gyúrható, jó kemény tésztát kaptam. Utána kávéskanállal kiszaggattam, kicsi gombócokat formáltam, tepsibe helyeztem, és világosra, rózsaszínre sütöttem.
Sütés után rövid élű, hegyes késsel a közepét kivájtam, vigyázva, mert a tésztája még kemény, és hamar elreped.
A töltelékhez, a tészták kivájt részét forró tejjel leöntöttem, hozzáadtam a vaníliás cukrot (aki szereti tehet még pluszban cukrot bele), a kakaót, a rumeszencet, és a margarint, és simára kevertem. Ezzel a töltelékkel megtöltöttem a sütiket, és összeragasztottam őket. Az összeragasztás után, egyik felüket megfestettem pirosra, másik felüket zöldre.
A festéshez zöld és piros ételfestéket használtam, folyékonyat, mert csak azt találtam. A festékeket hígítás nélkül egy - egy pohárba töltöttem, és egy sosem használt szemhéjfestő ecsettel, előbb a piros felét, majd a zöldet festettem meg, egy tepsibe úgy helyeztem őket, hogy ne érjenek össze, a színek ne kenjék el egymást. 
Rögtön a festés után kristálycukorba mártottam őket, mert ameddig a festéktől nedves, ráragad a cukor.
Végezetül mindenikbe pici örökzöld ágacskát nyomtam.

A tészta szaggatás közben.


A még nyers gombóckák a tepsiben.

A gombóckák megsülve.

Így néz ki, ha a közepét kivájtuk.

A kivájt rész, amit megforrázunk.

Összeragasztva
Megfestve, cukrozva.
És készen is van.

A barack


29 megjegyzés:

Elisabeth írta...

Kati-Roppant ügyes és kimondottan aranyos barack süteményt készitettél, diszités az kimondottan Husvéti diszités.
Azt szeretném mondani hogy a Játék nagyon sikeres lett, itt küldök egyik linket egy Kinai barátnőmtöl akivel személyes is levelezek e-mail-ben.
Először csak nem tudta hová és mivé legyen, a felhivásra, és miután el magyaráztam neki...hipp... hopp, és kész a menü. A Tiramisu-ja az valami szenzációs!
Boldog Husvétot kivánok!
xoxo

http://pingspickings.blogspot.com/

Emoke írta...

Jujjj dejóóó!!! Mi is mindig ilyet készítettünk Anyukámmal, ha mentünk lagziba!! A kedvencem volt akkoriban!!! Nagyon köszi!! :)

atira írta...

Köszönöm ! Nagyon régen keresem ezt a receptet !

Ottis írta...

Nagyon guszták, ügyes vagy nagyon!

egycsipet írta...

Ezt a sütit már régóta szeretném kipróbálni, köszönöm a receptet! Szépek lettek! :)

Ottis írta...

Megint jöttem :) Kellemes Húsvétot kívánok neked!

Ditta tortái írta...

Kati,nagyon gyönyörűek lettek,ügyes vagy nagyon!:-)
Boldog húsvétot Neked és a családodnak!

judit60 írta...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! Nézz be hozzám, vár egy meglepetés.

csipike írta...

Hú de szeretem ;-)! Ezer éve nem ettem, árulnak cukrászdában, de meg sem közelíti a finom házit, mély csalódás volt. Elmentettem a receptet, hátha egyszer bevállalom ;-)

Bors and Pepper írta...

Gratulálok a 100. követödhöz és a csinos barackokhoz is! Boldog Húsvétot!

Panna írta...

Nagyon ügyes vagy, szép barackokat készítettél! Anyukám is olvasta a recepted és ő is nosztalgiázott egyet a gyerekkori lagzis "barackokról", épp úgy, mint Te :))

Nelli írta...

Katikám!
Nagyon szépen köszönöm az ajánlást!
Ez a barack valamikor a kedvencem volt, rég ettem.
Felénk is lagzis süti.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Neked és kedves családodnak szeretettel!Puszi

Cakeni írta...

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok:)

Angi Angéla írta...

Gratulálok a 100. követődhöz , szépek lettek a barackjaid!
Kellemes Húsvéti Ünnepeket és sok locsolót!

Turák Kinga írta...

ilyet a nagynéném szokott sütni, bár már mondtam neki, h egyszer szeretném ellesni a csínját-bínját!
szépek lettek a tieid is!!! :)

Adél írta...

Gyerekkoromban ettem én is ilyen sütit,nagyon szerettem.Szépek lettek!

Mézigörl írta...

Utólagosan is kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok Neked és a családodnak! :-DD

Kati írta...

Elisabeth, köszönöm és megnézem a barátnőd menüjét is.

Bence/Emőke, nincs mit, örvendek, hogy tetszett.

atira, szívesen és üdvözöllek a blogomon.

Ottis, egycsipet, köszönöm.



csipike, érdemes elkészíteni otthon.

Bors and Pepper, köszönöm.


judit60, köszönöm a díjat.

Panna, Nelli, köszönöm, úgy látszik nem csak a mi vidékünkön lakodalmas süti a barack.

Cakeni, Angi Angéla, köszönöm, viszont kívánom.

Turák Kinga, köszönöm.

Aleda, köszönöm.

Mézigörl, viszont kívánom neked is.

Daisy írta...

Nagyon jól néznek ki!
Ha előbb megtalálom nálad, nem kínlódtam volna. Az a rengeteg sütőpor, ami az én receptemben volt, rettenetes volt.
Nem is olyan nehéz elkészíteni, mint amilyennek gondolnánk. Legalábbis így, utólag.

Vicuska írta...

Milyen gyönyörű látvány!!!!

Kati írta...

Daisy, tényleg nem olyan nehéz elkészíteni, csak időigényes picit, de az eredmény magáért beszél.

Vicuska, igen, nagyon mutatós süti, de finom is.:)

IsaBella írta...

Gyerekkorom kedvence! Sőt, még mindig az! De olyan ritkán kóstolhatom meg! Mikor kicsi voltam, mindig ezért a sütiért vártam az esküvőket. :D Most végre én is elkészíthetem! Talán még a kicsengetésemre is sikerül összehozni! Legalábbis én reménykedem bennem.^^

Kati írta...

IsaBella, örvendek, hogy tetszik, ebből az adagból rengeteg lesz:) Kicsengetésről jut eszembe, nekem is most ballag el az első 12.-es osztályom, akiket 9.-től én tanítottam magyarra, nagyon hozzám nőttek, nagy sírás-rívás lesz a ballagáson:)

Gerdi írta...

De szépek! S a tiedbe még puszpángágacska is van! Na ilyenek voltak régen a lagzikban!

Farci írta...

Nagyon guszták!
Ilyet én is szoktam készíteni :))
Legközelebb kipróbálom ezt a receptet :))

Névtelen írta...

:) Nem is láttam még soha gasztroblogban, nekem nagymamám csinálta sokat régebben, itt is (Nógrád megye) lagzis, és családi ünnepi süti volt leginkább.
Nagyon szép a blogod, nemrég találtam meg és ha van időm, visszafelé haladok benne:) minden jót Neked. Anita

Kati írta...

Kedves Anita, Isten hozott a blogomon, gyere máskor is:) Annak csak örvendek, ha találsz kedvedre valót nálam, van nagyon sok hagyományos erdélyi receptem, és vannak, újabb, általam kipróbált receptek a blogon.
Nálunk is lagzis sütemény volt a barack, ahogy írtam is, de otthon is készítette nagymamám néha.
Köszönöm a szép szavakat, visszavárlak máskor is, nagyon örvendek az ilyen visszajelzéseknek, mint amit te is írtál, mert ez megerősít, hogy van célja, értelme, nem hiába írom:)

Névtelen írta...

Nagyon kedves vagy, én is köszönöm, hogy reagáltál, jólesik. Egyébként Aleda oldaláról jutottam ide, egyre többet olvasgatom az erdélyi konyhás oldalakat, van bennük valami jó, házias, természetes hangulat:) További sok sikert Neked. Anita

Kati írta...

Kedves Anita, örvendek,hogy ismét jöttél, szeretem tartani a kapcsolatot az olvasóimmal, ezért igyekszem mindenkinek válaszolni előbb - utóbb:) Adéllal,ez Aleda igazi neve, kolleganők vagyunk az Erdélyi Konyhánál, sikerült szmélyesen is megismerkednünk,és istenien főz. A háziasság érzete szerintem onnan jöhet, hogy itt nálunk még ilyen a konyha, legalábbis falun,általában abból főzünk, ami otthon megterem.